Szinte minden autósnak akad egy emlékezetes története a kerékpártartóról. Az egész rendszerint nagy lelkesedéssel indul, a végére viszont könnyen ott találjuk magunkat a felhajtón fekve, és azon gondolkodunk, vajon tényleg szükségünk volt-e erre a fémszerkezetre. A vásárlást többnyire a friss levegő, a sport és az aktív hétvégék iránti lelkesedés ösztönzi, majd néhány próbálkozás után jön a felismerés: a kerékpárok autóra rögzítése korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnt.

A doboz egyszerűséget ígér. A tartalma azonban mást sugall. Az utasítások úgy viselkednek, mintha három nyelven és egy enyhe zivataron keresztül fordították volna őket.
Mégis, a remény nem múlik el, mert valahol a fejedben ott van a fantáziaképed, amelyben magabiztosan rakod fel a kerékpárokat, mint egy tapasztalt szabadtéri rajongó, ahelyett, hogy a műanyag pántokkal küszködnél.
A használati utasítás és egyéb fikciós irodalom
A használati utasítások megérdemelnének egy saját irodalmi műfajt, ideális esetben a fantasy és a kísérleti költészet között elhelyezve. Kinyitod, és egyértelműséget vársz. Ehelyett viszont egy sor olyan ábrát kapsz, amelyek úgy néznek ki, mintha a zavarodottság modern művészeti értelmezései lennének. Mindig van egy pillanat, amikor előre-hátra lapozgatsz, meggyőződve arról, hogy véletlenül egy teljesen másik termék leírásának a felénél kezdted el olvasni.
Az egyik lépés azt mondja, hogy „igazítsd az A alkatrészt a B nyíláshoz”, de úgy tűnik, sem az A, sem a B nem tudott megegyezni abban, hogy ma milyen alakjuk van.Eközben a csavarok menekültek magabiztosságával gurulnak el, és kezded gyanítani, hogy szándékosan kerülik a felelősséget.Ebben a szakaszban még mindig jelen van az optimizmus, de már kissé halkabb hangon szólal meg.








